, 2022/4/6
A vállalkozói tevékenység az új üzleti vállalkozások kialakításának vagy a meglévők bővítésének folyamatára utal. E tevékenység középpontjában a vállalkozók állnak: innovatív és kockázatvállaló egyének, akik arra törekszenek, hogy változást és új lehetőségeket hozzanak létre, mind saját maguk, mind az üzleti közösségek számára, amelyekben tevékenykednek. A vállalkozók számos országban fontos szerepet játszanak a vállalkozások beindításában, a kereskedelemben és a gazdasági növekedésben.
Vállalkozói szellem és innováció
A vállalkozói szellem és az innováció két gyakori fogalom a politikai vitákban, és gyakran említik őket a gazdasági növekedés és a fenntartható fejlődés feltételeként. Ugyanakkor van némi bizonytalanság a tekintetben, hogy mit is értenek valójában a fogalmak alatt, és milyen kapcsolat van közöttük. Számos párhuzamos nézőpont létezik, amelyek különböző következtetésekhez vezetnek a közszféra szerepét és a fejlődés befolyásolásának lehetőségeit illetően ezeken a területeken.
Vállalkozói szellem és innováció - egy érem két oldala
A vállalkozást a szakirodalomban sokféleképpen definiálták, de négy leírás vált uralkodóvá a kutatásban: a vállalkozó mint innovátor (Schumpeter), mint arbitrátor/egyensúlyteremtő (Kirtzner), mint a bizonytalanság hordozója (Frank Knight) és a vállalkozó mint koordinátor (Jean-Baptiste Say). A vállalkozói szellem jelentőségéről szóló későbbi szakirodalom nagy része e négy fő irányvonal finomításait vagy változatait jelenti. Schumpeter innovátora az a meghatározás, amely a legegyértelműbb kapcsolatot teremti meg a vállalkozói szellem, az innovációk és a gazdasági növekedés között, és ez a jelentés a további vitát nagyrészt erre a meghatározásra alapozza.
Az innováció tekintetében az OECD oslói kézikönyvében szereplő általános meghatározás a következő:
Az "innováció" egy új vagy jelentősen továbbfejlesztett termék (áru vagy szolgáltatás) vagy folyamat, egy új marketingmódszer vagy egy új szervezési módszer bevezetése az üzleti gyakorlatban, a munkahelyi szervezetben vagy a külső kapcsolatokban. Olyan változást jelent tehát, amely új feltételeket teremt a gazdasági tevékenység számára, akár az egyes vállalatok, akár egy piac, akár globálisan.
A meghatározás központi eleme, hogy valami újdonságról van szó, amelynek kereskedelmi értéke van (megvalósítás), ellentétben a találmánnyal, amely a feltalálón kívül nem feltétlenül hoz hasznot senkinek. Hagyományosan az innováció fogalmát gyakran az új technológia fejlesztésével hozták összefüggésbe, de egyre világosabbá válik, hogy ez a szűkítő szemlélet nem elegendő annak a fejlődésnek a magyarázatára, amely az új, gyakran szolgáltatásalapú iparágak és piacok növekedése tekintetében zajlik.
Elemzési szempontból azonban egyértelműen el lehet határolni, hogy mit értünk vállalkozói tevékenység és innováció alatt. A túlságosan tág meghatározás azzal a veszéllyel jár, hogy értelmetlenné válik. A "Növekedéselemzés" feladata a vállalkozói tevékenységek és az innovációk fejlődése közötti kapcsolat, valamint annak vizsgálata, hogy ez hogyan hat a gazdasági növekedésre.
Különösen érdekesek a politikailag befolyásolható tényezők. Ez utóbbi azt jelenti, hogy bizonyos döntéseket kell hozni az e kérdésekkel kapcsolatban meglévő bőséges ismeretek tekintetében. A választás az, hogy az empirikus tanulmányokban csak a vállalatoknál jelentkező és a gazdasági növekedésre ható innovációra összpontosítunk.
A jelentésben levont következtetés az, hogy a vállalkozói szellem és az innováció két nagyon szorosan összefüggő jelenség abban az értelemben, hogy az innovációhoz a vállalkozói magatartás valamilyen formája szükséges. A fogalmak azonban nem szinonimák; bizonyos esetekben - különösen a politika szempontjából - indokolt egyértelmű különbséget tenni közöttük. Az ötlettől az innovációig és a növekedésig tartó folyamatot különböző funkciók mozgatják, amelyeket különböző szereplők végezhetnek.
Az ötleteket kutatók, feltalálók vagy más látnokok hozzák létre. Az ötleteket a vállalkozó azonosítja, aki mindig magánszemély, de megtalálható egy nagy, kis, új vagy régi vállalatnál, illetve egy állami szervezetnél is. A betöltött funkció Schumpeter szavaival élve a "dolgok megvalósítása", más szóval az ötletek kereskedelmi hasznosítása vagy az innováció előmozdítása. A kereskedelmi haszon azonban csak akkor válik a növekedés hajtóerejévé, ha az innováció a költségeket csökkentő másodlagos innovációk és utánzások révén széles körben elterjed a társadalomban.
Mivel a vállalkozói szellem és az innováció két fogalma ilyen egyértelműen összefügg, a vállalkozói szellemet az innovatív ötletek megvalósításához kell kötni, nem pedig egy bizonyos korú, méretű, iparági vagy regionális vállalathoz. Ennek illusztrálására ez a jelentés két különálló tanulmány eredményeit mutatja be, amelyek különböző módon írják le a vállalkozói tevékenység és az innovációk fejlődése közötti kapcsolatot (lásd alább).
Miért válnak a vállalatok innovatívvá, és ez nyereséges stratégia-e?
Az innovatív vállalatokról szóló jelentés egyik fő kérdése a következő volt: Milyen szerepet játszik a vállalkozói szellem a vállalatok innovációjának kialakulásában? A vállalkozói szakirodalomnak széles bázisa van, amely alternatív válaszokat ad a feltett kérdésre. A Centre of Excellence for Science and Innovation Studies (CESIS) által a Growth Analysis megbízásából készített tanulmányban a vállalkozói szellemet a vállalatok innovációs erőfeszítéseiben jelentős erőforrásként írják le, amely az innovációs folyamat korai szakaszaitól egészen az elért, közvetlenül megfigyelhető innovációs eredmények kereskedelmi hasznosításáig, új eljárások, új termékek és új piacok formájában történő értékesítéséig összekapcsolja a tevékenységeket.
A tanulmány egyik fő következtetése, hogy annak valószínűsége, hogy egy vállalat innovatív, részben a fenntartható innovációs erőfeszítésekre való hajlamtól, részben pedig a vállalat heterogén alaperőforrásainak összetételétől függ. A fenntartható innovációs erőfeszítéseket tartalmazó stratégiát fenntartó vállalatoknak sikerül folyamatos innovációkat létrehozniuk, és több hozamot biztosítanak, mint az alternatív innovációs stratégiák.
A fenntartható innovációs erőfeszítéseket tevő vállalatoknak magasabb az egy alkalmazottra jutó árbevétele, fizetése, nyeresége és hozzáadott értéke, valamint több a foglalkoztatott, mint az átmeneti vagy innovációs erőfeszítéseket nem tevő vállalatoknak. Az alapvető vállalati erőforrások összetételét tekintve az innovációs erőt pozitívan befolyásolja a tudásintenzív munkaerő mérete, a multinacionális vállalatcsoporthoz való tartozás, a nagyvárosi régióban való elhelyezkedés és a korábbi innovációs tapasztalatok.
Következtetések röviden
A szakirodalmi áttekintés és az ebben a jelentésben bemutatott új eredmények néhány általános üzenetet tartalmaznak a vállalkozói tevékenységek és az innovációk fejlődése közötti kapcsolatra vonatkozóan. A fő következtetés az, hogy a kapcsolat definíciószerűen erős: az innováció nem jön létre bizonyos értelemben vállalkozói magatartás nélkül. A probléma ezzel a következtetéssel az, hogy a rendelkezésre álló módszerekkel és statisztikákkal nehéz empirikusan ellenőrizni.
Ha az elemzést a vállalkozói magatartás helyettesítő változóinak - például új vállalkozások, kisvállalkozások vagy növekvő vállalatok - segítségével korlátozzák, a kutatók szilárd kapcsolatot mutathatnak ki az innováció helyettesítő változóival, például a szabadalmakkal, a szabadalmak kereskedelmi forgalomba hozatalával, a K+F beruházásokkal és az új termékek és szolgáltatások értékesítésével. E tanulmányok eredményeit összesítve megosztott képet kapunk, amelyből csak néhány általános következtetést vonhatunk le:
Innovációk mindenféle vállalatnál és szervezetnél keletkeznek. Úgy tűnik, hogy a radikális innovációk kifejlesztése gyakoribb az új vállalatoknál, mint a már működő vállalatoknál. Másrészt a nagy, már működő vállalatok központi szerepet játszanak mind a radikális innovációk megvalósításában, mind a saját társadalmi tevékenységükben. Az innovációk ritkán keletkeznek egyetlen szervezeten belül; általában több szereplő, például feltalálók, vállalkozók, iparosok és nem utolsósorban hozzáértő ügyfelek együttműködéséről van szó.
A szereplők közötti tudástranszfer fontos összetevő, és történhet például együttműködéssel, a munkaerő egyik vállalatból a másikba való áthelyezésével, vagy azzal, hogy a nagyobb vállalatok felvásárolnak kisebb vállalatokat, hogy hozzáférjenek azok tudásához és szakértelméhez. Egy innováció gazdasági hatása általában csak akkor jelentkezik, ha másodlagos innovációk és utánzások révén széles körben elterjed a gazdaságban. A radikális innovációk azonban természetesen nagyon fontosak, mivel új utakat nyitnak és új piacokat hoznak létre.
A Growth Analysis által megrendelt tanulmányok alapján néhány tényező abszolút meghatározónak tűnik a vállalkozói magatartás innovációk és gazdasági növekedés formájában megjelenő eredménye szempontjából: A tudás különböző formái (oktatás, kutatás, vállalkozói know-how) nagyon fontos tényező az innovációk kialakulásában. Azok a vállalatok, amelyek például magasan képzett munkaerő felvétele, fenntartható innovációs erőfeszítések és hozzáértő ügyfelekkel rendelkező piacokon folytatott üzleti tevékenység révén tudást halmoznak fel, nagyobb valószínűséggel tudnak sikeresen pénzügyi értéket előállítani az új ötletekből és találmányokból.
Ebben az összefüggésben a helyszín fontos, mivel a helyi környezetnek nagy jelentősége van a vállalat ilyen tudásforrások felhalmozásának lehetőségei szempontjából. Ezt tükrözi az a tény, hogy a nagyvárosi régiókban - különösen a stockholmi régióban - a vállalatok nagyobb valószínűséggel végeznek innovatív tevékenységeket és sikeresen értékesítik az új ötleteket és találmányokat, ami annak tulajdonítható, hogy a tudásintenzitás itt magasabb, mint az ország többi részén.
Iparági szempontból nehéz egyértelmű és stabil mintákat találni, de a gyorsan növekvő vállalatok tekintetében az ilyen vállalatok főként az üzletorientált szolgáltatásokban felülreprezentáltak, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy ez az ágazat egésze gyorsan növekszik. Egyértelmű, hogy az új vállalatok nagyobb valószínűséggel gyors növekedésűek, mint a már működő vállalatok.
Ez nagyrészt megerősíti és megerősíti a korábbi tanulmányok eredményeit, és alátámasztja a szakpolitikák azon részeinek hangsúlyozását, amelyek célja az innovációs stratégiával és növekedési ambíciókkal rendelkező svéd vállalatok feltételeinek javítása. A politika hatásaival kapcsolatos ismeretek azonban még mindig nagy hiányosságok vannak, a nyomon követés és az értékelés pedig viszonylag ritka, és szisztematikusabban kell alkalmazni.