, 2021/12/9
Az élet tele van lehetőségekkel, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, de nehéz lehet megragadni őket. Néha az a probléma, hogy nem vagyunk tisztában az okokkal, amelyek miatt ezt kellene tennünk. Elvégre, ha a kényelem érzése azt jelzi, hogy a legalapvetőbb szükségleteinket kielégítjük, miért is törekednénk arra, hogy elhagyjuk azt? Az embereket legtöbbször inkább a lelkiállapotuk tartja vissza, mintsem a tudás kifejezett hiánya.
Mi a komfortzóna a pszichológiában?
A kulturális diskurzusban mára szilárdan beágyazódott "a komfortzóna elhagyásának" metaforája az 1990-es években vált népszerűvé. A "komfortzóna" kifejezést Judith Bardwick menedzsment gondolkodó alkotta meg 1991-es Danger in the Comfort Zone (Veszély a komfortzónában) című munkájában:
"A komfortzóna egy olyan viselkedési állapot, amelyen belül a személy szorongás-semleges állapotban működik, korlátozott viselkedéskészletet használva egy állandó teljesítményszint eléréséhez, általában kockázatérzet nélkül".
A komfortzónán belül az embereket nem sok ösztönzi arra, hogy új teljesítményszinteket érjenek el. Itt az emberek kockázat nélküli rutinokat végeznek, ami a fejlődésük stagnálását okozza. A koncepció azonban még messzebbre, a viselkedéspszichológia világába vezethető vissza. Robert Yerkes és John Dodson 1907-ben végezte el az egyik első olyan kísérletet, amely rávilágított a szorongás és a teljesítmény közötti kapcsolatra.
Azt látták, hogy az egerek motiváltabbak lettek a labirintusok teljesítésére, amikor egyre erősebb elektromos sokkokat kaptak - de csak egy bizonyos pontig. Egy bizonyos küszöbérték felett inkább elbújtak, mintsem teljesítettek volna. Embereknél is megfigyeltek hasonló viselkedést. Ennek van értelme, mert a szorongást kiváltó ingerekre válaszul a lehetőségek a harc (megfelelni a kihívásnak), a menekülés (elfutni/elrejtőzni) vagy a dermedés (megbénulni).
A Yerkes-Dodson-törvény (Yerkes & Dodson, 1907) nem csak a kézzelfoghatóbb teljesítménytípusokra igaz, mint például ha egy stresszes új feladatot kapunk a munkahelyünkön, hanem az élet számos területére is, mint például önmagunk megértése, másokkal való kapcsolat stb. Az alapgondolat az, hogy idegrendszerünknek van egy Goldilocks-zónája az arousalnak. Ha túl kevés, akkor a komfortzónában maradunk, ahol az unalom beáll. De ha túl sok, akkor a "pánik" zónába kerülünk, ami szintén megakasztja a fejlődést:
A komfortzónából a növekedési zónába
A komfortzónából való kilépéskor a félelem nem mindig egyenlő azzal, hogy a pánikzónában vagyunk. Amint az alábbi ábra mutatja, a félelem szükséges lépés lehet a tanulási és növekedési zónába vezető úton: Bátorság kell ahhoz, hogy a komfortzónából a félelmi zónába lépjünk. Egy világos útiterv nélkül nem lehet a korábbi tapasztalatokra építeni. Ez szorongáskeltő lehet. Ha azonban elég sokáig kitart, beléphet a tanulási zónába, ahol új készségekre tesz szert, és találékonyan kezeli a kihívásokat.
A tanulási időszak után egy új komfortzóna jön létre, amely kitágítja az ember képességét, hogy még nagyobb magasságokat érjen el. Ezt jelenti a növekedési zónában lenni. Fontos leszögezni, hogy a legtöbb viselkedésváltoztatási kísérlethez hasonlóan a növekedési zónába való átlépés is nehezebbé válik bizonyos szintű önismeret nélkül. Ezért hasznos lehet az ügyfelek számára, ha a következőket mérlegelik:
Mekkora az ő zónájuk?
Minden életterületen mindenki zónái különböző méretűek. Ahhoz, hogy elhagyja a komfortzónáját, értékelnie kell annak külső határait. Hasonlóképpen, intuitív érzéket kell kifejlesztenie arra vonatkozóan, hogy hol van a pánikzónája. Ha olyan kihívásokat vállal, amelyek valahol a kettő között helyezkednek el, az szétfeszít téged ami növekedéshez és tanuláshoz vezet.
Mik az erősségeik?
A személyes erősségek megértése és kihasználása nagy hasznára válhat. A legtöbb embernek van tapasztalata azzal, hogy az élet legalább egy területén elhagyta a komfortzónát, és általában rengeteg felismerést lehet felfedezni ebből a tapasztalatból. A valóságban a komfortzónából a növekedési zónába való átlépés folyamata nem feltétlenül lineáris. Csúcsok, mélypontok és fennsíkok gyakran megnehezítik az utat.
Néha még az is előfordul, hogy időnként vissza kell vonulnunk a komfortzónába, mielőtt erőt gyűjtenénk ahhoz, hogy újra kilépjünk. Mindazonáltal a lépések megbecsülése segíthet a bizonytalanság elviselésében. A komfortzóna elfoglalása közben csábító, hogy biztonságban érezzük magunkat, hogy irányítunk, és hogy a környezetünk egyenletes. Sima a vitorlázás. A legjobb vitorlázók azonban nem sima vizekre születnek
A komfortzóna elhagyásának előnyei:
A teljesítmény fokozásán kívül rengeteg kevésbé közvetlen előnye is van a komfortzóna elhagyásának. A teljes felsorolás külön cikket igényelne, ezért itt van négy, nagyjából alkalmazható példa.
1. Önmegvalósítás
Az önmegvalósítás sokak számára erőteljes ösztönzőként hat a komfortzóna elhagyására. A fogalmat Abraham Maslow (1943) emberi motivációról szóló elmélete tette népszerűvé, amelyet a következőképpen írt le: "Amivé az ember lehet, annak kell lennie. Ezt a szükségletet nevezhetjük önmegvalósításnak".
Maslow szükséglethierarchiája egy létrához hasonlóan működik, ahol az "alapvető" és "pszichológiai" szükségleteink kielégítése a komfortzónában való lakozással analóg.
De akár tudatában vagyunk ennek, akár nem, az elmélet szerint a következő igényünk a személyes növekedés és kiteljesedés. Mindaddig, amíg a komfortzóna elhagyására vonatkozó döntés összhangban van az ember értékeivel, ez a váltás az önmegvalósításra való törekvéshez hasít. Miért fontos ez? Egyrészt, mert ha nem törekszünk a növekedésre, az azt jelentheti, hogy az élet későbbi szakaszában a tehetetlenség állapotába kerülünk.
2. A növekedési gondolkodásmód kialakítása
Carol Dweck (2008) stanfordi pszichológus gondolkodásmóddal foglalkozó munkája paradigmaváltást jelentett a pozitív pszichológia területén. Kutatásaiban két ellentétes hiedelemrendszert különböztetett meg - a fixált és a növekedési gondolkodásmódot. A fix gondolkodásmóddal az emberek úgy vélik, hogy minden képességükből meghatározott adagokkal rendelkeznek, és ennek megfelelően felső határa van annak, hogy mennyit érhetnek el. A kudarc elégtelenségről árulkodik, a kritika pedig végzetes csapást mér az önbecsülésre.
A növekedési gondolkodásmód azt jelenti, hogy az embereket alakíthatónak ismerjük el. Ebből az álláspontból kiindulva a kudarcok tanulási lehetőségekké válnak (Dweck, 1999), és a lehetőségeink korlátlanná válnak. A komfortzóna szándékos elhagyása kéz a kézben jár a növekedési gondolkodásmód kialakításával. Míg a rögzült gondolkodásmód a kudarctól való félelem csapdájában tart minket, a növekedési gondolkodásmód kitágítja a lehetőségeket. Arra ösztönöz, hogy tanuljunk és vállaljunk egészséges kockázatokat, ami pozitív eredményekhez vezet az élet minden területén.
3. Rugalmasság és antifragilitás
Az élet nem éppen kiszámítható dolog; talán akkor az embereknek sem kellene annak lenniük. Előbb vagy utóbb mindenki szembesül a megpróbáltatásokkal. A komfortzónánk tágításának szokása felvértezi az embereket arra, hogy a változásokat és a kétértelműségeket higgadtabban kezeljék, ami rugalmassághoz vezet.
Ezt továbbgondolva Nassim Taleb statisztikus (2012) bevezette az "antifragilis" rendszerek fogalmát, amelyek "virágoznak és növekednek, ha volatilitásnak, véletlenszerűségnek, rendezetlenségnek és stresszoroknak vannak kitéve".
Ilyen például az evolúció és az immunrendszer, valamint az emberi psziché. Míg a rugalmas rendszerek egy sokk után ugyanarra a szintre pattannak vissza, addig az antifragilis rendszerek megtanulnak belőlük fejlődni, és új magasságokba jutnak. Kilépni a komfortzónából tehát antifragilitás céltudatos művelését jelenti - mindaddig, amíg nem térünk át a pánikzónába!
4. Nagyobb önhatékonyság
Ahogy Albert Bandura (1997) felvázolta, az önhatékonyság az a meggyőződés, hogy képesek vagyunk egy cél érdekében szükséges cselekvéseket végrehajtani. A nagyobb önhatékonysághoz vezető célok konkrétak, nem túl nehezek és rövid távúak (Yailagh, Lloyd és Walsh, 2009). A komfortzóna elhagyása a próbálkozás és hibázás szakaszát jelenti, amelynek során legalább bizonyos szintű siker elkerülhetetlen.
Ennek a sikernek a megtapasztalása építi az önhatékonyságunkat, a képességeinkbe vetett hitünk elkezd növekedni. A komfortzóna elhagyásának más előnyeihez hasonlóan ez valószínűleg nem egyik napról a másikra fog bekövetkezni. A teljesítmény és az önbizalom felfelé halmozódó spirálja azonban bárki számára hatásos eszközzé válhat.
Tippek a komfortzóna elhagyásának támogatásához
1. Fogalmazd át a stresszt
Fiziológiailag nincs különbség a szorongás és az izgalom között (Smith, Bradley és Lang, 2005). Mindkettő "stresszreakcióval" jár, de hogy pozitívnak vagy negatívnak érzékeljük őket, az címkézés kérdése. A társadalom hajlamos minden stresszt "rosszként" felfogni, de az "eustressz" vagy "pozitív stressz" gondolata megkérdőjelezi ezt. Az eustressz biztosítja az energiát ahhoz, hogy végigcsináljunk egy nyilvános beszédet, elmenjünk egy romantikus randira, és így tovább. Ezeket az ingereket izgalmasnak lehet átfogalmazni, ami kilendít minket a komfortzónánkból.
2. Értsd meg a neuroplaszticitást
A növekedési gondolkodásmód internalizálásának lényeges lépése a neuroplaszticitással kapcsolatos kutatások elfogadása. Ha egyszer megértettük, kevesebb bátorságra van szükség ahhoz, hogy megtegyük az első lépést a kényelemtől távolodva, mert maga a kudarc is az utazás szerves részévé válik. Dweck elméletének középpontjában az áll, hogy az ember formálható és alkalmazkodó. Egy másik jó módja annak, hogy értékeljük filozófiáját, ha megnézzük ezt a TED-előadást:
3. Prioritás:
A komfortzóna elfoglalása nem mindig káros. Például ésszerű lehet, ha az ukulelén játszó komfortzónádban maradsz, de nem a személyes pénzügyek kezelésének komfortzónájában. A lényeg az, hogy azonosítsuk a szűk keresztmetszeteket: az élet azon területeit, ahol a túlzott kényelem több kárt okoz, mint hasznot. Ösztönözze az ügyfelek célszelektivitását, hogy hatékonyan tudjanak összpontosítani.
4. Kis lépések
Nem baj, ha apró, módszeres lépéseket teszünk, és az sem, ha nagyobb, merészebbeket. A komfortzóna elhagyása nem jelenti azt, hogy vakmerően a szélnek dobjuk az óvatosságot. Minden egyes lépés előrehaladásnak számít. Az önismeret türelmes ápolása az egyes zónák határainak intelligens felmérése mellett biztos módja annak, hogy a folyamat a lehető legsimább legyen.
Hogyan hagyhatod el a komfortzónádat
Miután megbeszéltük, hogy mit, miért és hogyan kell elhagyni a komfortzónát, most nézzük meg, hogy milyen hét módon próbálhatja meg valaki ezt megtenni.
1. Tedd másképp a mindennapi dolgokat.
A mindennapi életben rengeteg lehetőség van arra, hogy kihívást jelentsenek számodra. Kapcsolja ki az okostelefont és a tévét vacsora közben, döntse el gyorsabban, hogy mit vegyen fel, vagy csak lassítson le, hogy egy séta közben gyönyörködhessen a környezetében. Ezek a változtatások kitörnek a régi, kényelmes rutinokból.
2. Bővítsd szakmai készségeid.
A készségeid bővítése elősegítheti a kreativitásodat és felfrissítheti az önbizalmadat, valamint növelheti a foglalkoztathatóságodat. Az olyan készségek, mint a nyilvános beszéd, a tárgyalás és a vezetés sokak számára jelenthetnek új kihívást. A beléjük való befektetés növelheti a rugalmasságot, a személyes elégedettséget, és minden eddiginél több lehetőséget nyithat meg.
3. Próbálj ki egy új étrendet.
Sokan szeretnének javítani az étrendjükön, és felhagyni a "kényelmi ételekre" való hagyatkozással. Ez gyakran azt jelenti, hogy valami újat próbálnak ki.
Az egészséges étrendhez való ragaszkodás éppolyan kihívást jelenthet, mint amennyire kifizetődő, és az önbizalom növekszik, ahogy a mérföldkőnek számító célokat elérjük az út során.
4. Vigyük az edzéseket a következő szintre.
Hasonlóan sokan törekszenek erre a célra. Egyesek számára ez jelentheti az első 5 km lefutását, másoknak viszont egy triatlon teljesítését.
Az edzéssel magasra törni a célt a komfortzóna elhagyásának jelképe, és remek módja annak, hogy elindítsuk a labdát.
5. Légy kreatív!
A kreativitás - a versírástól kezdve a vállalkozásépítésig bármi - általában magában hordoz egy kockázati elemet. A kreatív törekvések az ismeretlenbe való belevágásról szólnak, amelynek várható eredménye a kudarc és az azt követő tanulás. A kreativitás gyakorlása jó módja annak, hogy növekedési gondolkodásmódra neveljük magunkat, és már a kezdetektől fogva elengedjük a tökéletesség iránti igényt.
6. Kérdőjelezd meg a hiedelmeidet.
Bár az alternatív perspektívák feltárása kényelmetlen lehet, a berögzült hiedelmek megkérdőjelezésével lehetővé teszi a növekedést és a belátást.
Ennek több formája is lehet, például változatos könyvműfajok olvasása, annak diverzifikálása, hogy kivel beszélgetsz, és új helyek meglátogatása. Könnyen megrekedhetünk a szokásainkban, de ez önelégültséghez vezethet - ami a komfortzónában való tartózkodás egyik jellemzője.
7. Gyakorold az őszinteséget.
Ha érzékenyen alkalmazzuk, az őszinteség óriási katalizátora lehet a személyes fejlődésnek. Akár egy privát naplóban vagyunk őszinték önmagunkkal, akár egy közeli embernek mondjuk el, hogy mit érzünk, az őszinteség kikényszeríti az embereket a komfortzónájukból. Az őszinte kommunikáció révén jobban megérthetjük magunkat, és mélyebb kötelékeket építhetünk ki másokkal.
Inspiráló idézetek
Minden növekedés a komfortzónád végén kezdődik.
Tony Robbins
Csak akkor tudsz fejlődni, ha hajlandó vagy kínosan és kényelmetlenül érezni magad, amikor valami újat próbálsz ki.
Brian Tracy
A komfortzónám olyan, mint egy kis buborék körülöttem, amit különböző irányokba toltam, és egyre nagyobbra és nagyobbra tágítottam, amíg ezek a teljesen őrültnek tűnő célok végül a lehetséges tartományába kerültek.
Alex Honnold
Tegyél minden nap egy olyan dolgot, amitől megijedsz.
Eleanor Roosevelt
A válás jobb, mint a létezés. A rögzült gondolkodásmód nem engedi meg az embereknek a válás luxusát. Nekik már most is lenniük kell.
Carol Dweck
Az ember választhat, hogy visszamegy a biztonság felé, vagy előre, a növekedés felé. A növekedést újra és újra választani kell; a félelmet újra és újra le kell győzni.
Abraham Maslow
Folyamatos növekedés és fejlődés nélkül az olyan szavaknak, mint fejlődés, teljesítmény és siker, nincs értelme.
Benjamin Franklin
Akkor kalibráltad az életet, ha a legtöbb dolog, amitől félsz, a kaland csiklandozó kilátását rejti magában.
Nassim Taleb
Az erőfeszítés mértéke, amit magadtól eltűrsz, meghatározza az életedet.
Tom Bilyeu
A döntéseid tükrözzék a reményeidet, ne a félelmeidet.