A vállalkozó is ember

Ekkor beépül a génkészletbe az ügyfélszerzési ösztön, a bevételtermelő képesség, továbbá az idő-, erőforrás- és mindenmenedzsment skillset, valamint legalább 113 sikerszokás is. Mostantól akkor kel-fekszik, úgy beszél-gondolkodik, hogy minden üzleti- és önfejlesztési instaguru a csodájára jár.

Vállalkozói gondolkodásmód

Az alkalmazotti vs. vállalkozói gondolkodásmód választóvonalat úgy emlegetik, mintha az valami szögesdróttal-krokodillal-vizesárokkal elválasztott határ lenne. Pedig helyzettől, beállítottságtól, idegállapottól, körülményektől, életterülettől függ, hogy épp biztonsági vagy fejlődési üzemmódban vagy. A biztonsági kb az alkalmazotti, a fejlődéi pedig a vállalkozói, mindkettőnek megvan a helye, ideje, értelme. Lehet, hogy hajlamosabb vagy az egyikre úgy általában, de simán lehet, hogy csak többször keveredtél olyan helyzetekbe.

Mert elvállaltad a szar melót, pedig már az elején is tudtad, hogy utálni fogod. Vagy nem kértél fizetésemelést, mert úgyse kapod meg. Aztán ott ragadtál, mert nem adtad be valahova a pályázatodat, mert úgyse vesznek fel, vagy előre eldöntötted minden infó nélkül, hogy az biztos nem tetszik majd…így nem csoda, hogy leszarod az egészet, és a munkaidő utolsó perceiben izzadva, startra készen várod a megváltást.

Rengeteg olyan ember van, aki az egyik munkahelyén alig várta, hogy “kicsengessenek”, és rögtön kiesett a kezéből a toll / kapa / szerszám / laptop. Ugyanez az ember, amikor máshol, vagy máson dolgozik, odafigyeléssel, élvezettel és felelősséggel teszi. Ugyanígy a vállalkozó is ugyanaz az ember marad, csak több lehetősége lesz a körülményeit alakítani, ezért nagyobb eséllyel fejlődik majd.

Vállalkozói gondolkodásmód kelléktára:

Nevezzük inkább önjáró gondolkodásmódnak, mert nem csak a vállalkozásban alkalmazod, hanem mindenhol (jól jönne), legyen az vállalkozás, vagy egy bográcsozás a hétköznapi példa kedvéért.

függetlenség, önállóság – nem más találja ki helyettem, hogy márpedig holnap 7:34-kor kötelező

motiváció, kezdeményezőképesség – nem azért csinálod, mert muszáj, senki nem kényszerít, mégis csinálod. Gyerünk csináljuk, keresek valami gyújtóst, öntök pálinkát, be kéne csukni az ablakokat…

célok

– ha meg kell főzni a pörköltet, akkor világos, mi a feladat, meg kell főzni. Sokkal nagyobb az esély az értelmezhető eredményre így, mintha csak úgy összejönnétek “valamit csinálni”, mindenki “hozzon valamit”. Így mindenki (aki odatévedt) fogalmatlanul kóvályog a kertben, aztán nézegethetik a gumicukros pacalos meggyes paprikás fonottkalácsot, miközben pont lekésték a pizzarendelést. Egyvalaki társasjátékozik, ketten karaokeznak (bár zene az nincs), valaki Batmannek öltözött 40 fokban, a másik meg ott iszik a földön üvegből, mert se szék, se pohár. Jelenetnek jó, eredménynek nem nevezném 😀

tervezés

– ki kell találni, hogy ehhez mi kell, azt ki, honnan, mennyiért szerzi be, stb. Az elején kell recept, ki kell találni a műveleti sorrendet, de aztán már egyre több része rutinból megy.

együttműködés

– rájössz, hogy sok dolog egyszerűbb, gyorsabb, ha nem egyedül csinálod. Esetleg egyedül nem is tudnád megmozdítani, de ketten már megoldjátok.

munkamegosztás

– Én pl szeretek szeletelni, és elég profi vagyok benne, ezért szinte mindig én szeletelek, de a kaja fölött állni, várni és kevergetni az nem az én asztalom. Az sem én leszek, aki kérdezgeti, hogy ki mit kér enni/inni, meg hány cukorral issza a kávét, mert idegesít, hogy senki nem válaszol, mert mindenki összevissza dumál. Ezért a pincéri tevékenységem általában kimerül abban, hogy kiviszek egy valaki más által lefőzött bödön/termosz kávét, meg 2 tejet, cukrot, egy marék kanalat, aztán oldjátok meg. A mosogatással is elvagyok, ezért külön szoktak szeretni. És figyeld meg, hogy a bográcsozás egy fix folyamat, mégis minden részvevőnek teljesen másból áll. Nekem pedig mindegy, hogy ez egy bográcsozás, tábor, szilveszter, vagy hétköznap, valószínűleg akkor is én fogok szeletelni és mosogatni, de nem én fogok pincérkedni, kávét főzni, türelmesen várni. Ugyanígy a vállalkozásban is szét lehet ezt osztani, akár egyedül is. Hogyan? Erről szól az Útkeresőből vállalkozó c. könyv.

felelősség

– sokszor elhangzik kifogásként, hogy a vállalkozás túl nagy felelősséggel jár. Pedig a vállalkozást bárhogyan csinálhatod, bármikor, bárkivel, alakíthatod, ahogy a céljaidat szolgálja. Ha meg már nem, akkor visszaadod vagy eladod. Nem te vagy érte, hanem az van érted. Ezzel szemben az emberek többsége szemrebbenés nélkül bevállal 2-3 gyereket… pedig a felelősség összehasonlíthatatlanul nagyobb. A gyerek nem érted van, nem téged szolgál, nem alakíthatod, ahogy akarod és nem adhatod vissza (vagy el). És mégis bevállalják az emberek, tehát akkor nem a felelősséggel van a gond mégsem. A bográcsozáshoz visszatérve, ott mindenki bevállalta annak felelősségét, hogy “ha szar lesz, akkor is megesszük”, és a részfelelősségeket is (pl a te dolgod a fűszerezés, tehát téged fogunk szidni, ha kiég a szánk).

fókuszálás

– ezekbe a dolgokba sokszor teljesen bele tudsz feledkezni, észre sem veszed, hogy repül az idő, nem az órádat nézegeted közben.

próbálkozás – találtatok egy új receptet, vagy máshonnan veszitek a húst, kipróbáljátok, max nem sikerült (úgyis megeszi valaki).

tanulás – már nem az első, ezért kb megvan a rutin, de ha nem tudsz valamit, akkor utánanézel, és legközelebb még jobban megy. A hibákból is tanulsz, ezért most már különböző tárolókban tartod a sót és a szódabikarbónát, többet nem hívjátok el Tomit meg az exét is egy helyre, van esővédő ponyva és törhetetlen poharakból isztok. Persze vannak drágább tévedések… fájdalmasabb 20 kiló húsnál, mint egy 150 forintos keverőkanálnál belátni, hogy “na ilyen szart se veszünk többet”, de nem áll meg tőle az élet, és nem marad el emiatt a következő esemény sem.

kitartás

– ha nem gyullad meg elsőre a tűz, nem fogjátok otthagyni. Lehet, hogy lesz egy kis fennakadás, meg anyázás, meg ottrohadjonel, de én még nem láttam emiatt félbegyani bográcsozást, pedig részt vettem egy páron.

nem beleragadás – ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Úgy csinálod, ahogy az nektek jó, és nem ahogy “kell”, hiába mondja a szomszéd mindig, hogy muszáj bele az a paprika, ha ti nem szeretitek az erőset. Ha a múltkor is szar volt a kenyér a boltban, akkor nem olyat veszel.

befektetés, beruházás

– hozzá tartozik, ezeknek az alapanyagoknak, felszerelésnek, és egyén kényelmi cuccoknak van ára.

beleteszed az időt – abba, amit szeretsz nem sajnálod rá az időt, logisztikát, és ehhez tervezel hozzá dolgokat – ha te marhát akarsz, és egy konkrét márkájú sört, és vecsési savanyú uborkát, akkor hiába van közelebb és olcsóbban minden egyéb más, akkor is megrendeled előre, vagy elmész még x boltba (amíg el nem száll az agyad). A tészta is százszor egyszerűbb és gyorsabb, mégis lesz valami elvetemült, aki megcsinálja a nokedlit.

spórolsz az idővel

– azon, amit nem szeretsz. Rájössz, hogy az időd többet ér, mint a pénzed. Ha utáltok minden egyes alkalommal ki-be pakolni, előbb-utóbb venni fogtok egy műanyag asztalt-széket. Ha nem szeret senki mosogatni, mosogatógép lesz ebből. Vagy aprítógép, hűtő a kertben, félig fedett terasz, akármi. És egyébként a pörköltbe való állatot sem te neveled fel legtöbb esetben.

szervezés

– tudod, mit milyen sorrendben kell csinálni, az üresjáratokban mosogattok, pakoltok, cigiztek, nem a legnagyobb akció közepén.

tervezés

– erre az egészre rákészülsz mindenféle dolgokkal: meghívni, időpontot egyeztetni, műanyag asztalt előszedni, hányan leszünk.

Ez oké, de a munka az más…

Ami az egyik embernek csak hobbi, abból egy másik jól megél, és attól még a tevékenység ugyanaz. Ezek akkor mennek ilyen egyszerűen és egyértelműen, ha szereted, amit csinálsz, így közben nyugodtabb vagy, könnyebben koncentrálsz, és nincs muszájérzésed. Szóval azt a szférát kell megkeresni, amiben jól tudsz működni, mert szereted, és valamilyen formában abból megélni. Ne aggódj, attól nem fogsz hirtelen megutálni valamit, mert pénzt kapsz érte…sőt 🙂

Hogy lesz ebből pénz?

Persze általában nem szoktak hozzádvágni random összegeket csak úgy, mert látszik rajtad az élvezet (bár erre pont van egy-két szakma :D). A te dolgod kitalálni (vagy feltérképezni a már létező lehetőségeket), hogy ez hogyan lesz hasznos másnak is.

Én se hagymaszeletelésből élek, de amit szeretek benne, az megvan a munkámban, csinálhatom napi szinten.

A Szabad vállalkozó fejlesztési, tanácsadási, oktatási vonal mellett cégek automatizálásával foglalkozunk. Mit jelent ez? Olyan honlapot, vagy rendszert építünk, amivel a termékedet, szolgáltatásodat el lehet adni úgy, hogy nem kell hozzányúlnod sem. Pl a saját könyvem teljes értékesítési folyamata automatizálva van a megrendelő űrlaptól a számlázásig, ügyfélszolgálatig és kiszállításig minden kiszervezett és automata.

Másoknak is ugyanilyen rendszereket építek évek óta. Ha neked van egy online tanfolyamod, akkor annak a teljes rendszerét, vagy egy kozmetikus vagy, akkor a foglalási rendszert, a honlapodat és egyéb automata dolgokat állítok be.

Ez mikroműveletekre és szempontokra lebontva pontosan ugyanaz, mint a hagymaszeletelés:

egy helyben ülök,

matatok egyedül,

tudom, mi a végcél,

az eszközömet én válogatom meg, ha fejleszteni akarok, akkor megélezem vagy cserélem,

ha tanulok/gyakorlok, gyorsabb leszek,

nem szól bele senki, hogyan csinálom,

a végeredményt kell csak átadnom a megbeszélt időre egy másik embernek,

ő pedig hálás, hogy nem neki kellett megcsinálnia, hanem készen kapta, és csak használnia kell a céjaihoz (mindegy, hogy az egy pörkölt, vagy a vállalkozása)